Feláldozhatóak

Abból is a harmadik rész, amit úgy tároltam el a tudatomban, hogy ezt már biztosan nem kéne megnézni. Eddig egész jól tartottam magam a dologhoz - már a második rész is inkább vicc volt, olyan tréfa, amikor fegyverrel kényszerítenek a nevetésre. Az ember teli torokból kacag, de valahogy nem az igazi. Szóval akkor azt mondtam, hogy köszönöm, elélek én enélkül is. Egész a tegnapi napig, amikor is ez volt a tévében és nézni kezdtem. Persze mondhatnám azt, hogy egy tévedés áldozata vagyok - pedig tényleg! Ez maga volt a tévedés, mert azt hittem, hogy a második rész egy olyan szeletét nézem, amin akkor épp elalhattam, vagy a rengeteg vizuális inger és színészi bravúr hatására elalélhattam - szóval el voltam veszve. Fél óra feszült figyelem után jöttem rá, hogy nem tudathasadásról van szó a részemről, hanem feltehetőleg ez egy új része az eddigi Rambó megöregedett, de próbálja ezt feldolgozni valahogy, újabb epizódjának. Persze akkor már kár lett volna abbahagyni, mert akkor a végén nem írhattam volna le azt, amit most, konklúzióként. Kár volt. Jobban járok, ha inkább alszom.