Olyan kis zöld vagy éppen fekete izék, furcsa, de nem kellemetlen ízzel. Mindenki találkozott már vele, ha máshol nem, pizzán egészen biztosan. Sokan szeretik is, sokan biztosan nem, ahogy a paradicsomos káposztát is van aki kedveli és akad bizonyára olyan is, akinek annyira hiányozhat, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Arról jutott eszembe az oliva, hogy már nem az első olyan macskáról hallok, akinek a kedvence pont az olajbogyó volt. Nyilván ilyesmihez a természetben nem juthat hozzá, mert sehol sem hallottam azt, hogy macskabandák olajütőkön ütöttek volna rajta, vagy olivaligeteket fosztottak volna ki. Tehát ez a gazdák bűne lehet, etessük állatainkat minél egzotikusabb, hülye kajával, hátha. A miénk például a főtt kukoricát és a húslevesben főtt sárgarépát szerethette, de olivabogyót nem adtunk nekik. Bevallom, irigyek voltunk és beskatulyáztuk az állatot abba a rekeszbe, ahol az olajbogyót nem evők laknak, pedig lehet, ha tettünk volna vele egy próbát, igencsak meglepődünk. Mindez persze az ízérzékelésen alapul. Az öt alapíz közül a legutolsó, a legkésőbb felfedezett umami a ludas benne. A macskák ugyanis érzik ezt és szeretik is, ez állítólag az a bizonyos húsos íz és nem meglepő módon az olajbogyóban is van. Na meg a gombában, így esélyes, hogy a macskák azt is megennék, ha valakinek eszébe jutna azt adni a házikedvencnek. Mivel a mieink csak száraz macskakaját esznek, innentől az egész pusztán csak igazolhatatlan elmélet, umamival vagy anélkül..
2016. augusztus 25., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése