2016. augusztus 11., csütörtök

Gyerekszáj

Kicsit ugyan tágan értelmezve, ugyanis ezt jobbára akkor szokták emlegetni, míg a gyerek kicsi és jópofákat mond magáról vagy másról, ismert dolgok neveit mondja ki rosszul úgy, hogy közben ezt majában jól érti. A krumpli mondjuk kumpri lesz vagy mint a saját utódunk, aki bizonyos esetekben harmadik személyben beszélt magáról. Azóta persze jól megnőtt, de ezúttal megint róla lesz szó. Ausztriában van a lelkem, hogy megtanuljon németül egy olyan helyen, ahol a túlélés érdekében erre rá van kényszerítve. Ha lehet emelni a tétet, miért ne? Szóval idehaza ő eddig az idő ura volt, soha nem kellett viaskodnia vele, ha szigorúan vesszük, az összes ilyen jellegű terhet levettük a válláról - utólag belátva persze azt, hogy ez hiba volt. A táborban oda kellett valahova érnie, amit nem tett, ezért büntetést kapott. Háborgott is rajta a lelke, ki volt kelve magából. Azok az osztrák g.cik! Alig tudtuk megnyugtatni, én például azonnal elővettem a saját tapasztalataim az apai szigorúságra, amit persze az én apám - gondolom - nosztalgiával mesélne más hasonló korú apáknak, ha összejönne velük és beszélne ilyesmiről - mint ahogy vélhetően nem teszi. Ez mindenesetre nem hiszem, hogy megnyugtatta a háborgó gyermeki lelket. A büntetés persze utóbb kiderült, rendkívül 'súlyos' volt, szóval mindenképpen 'megérte' a kirohanást és a keresetlen szavakat, ugyanis egy tegnapi beszélgetésből már az derült ki, hogy tulajdonképpen élvezi is. Már ezért megérte..

Nincsenek megjegyzések: