Meglepetés!

Meglepetést kapni jó, de adni is. Ez általános tézis, amit azzal egészítenék ki, hogy az ember. ha szülő, sokkal gyakrabban ad mint kap. Gyerekként a kapás örömét tanulja meg először. Jóleső érzés szeretve lenni, kellemes, ha ezt az ölelésen kívül megerősítik apróságokkal is, ami nem más mint a szeretet tárgyiasult formája. Aztán amikor az ember szülővé válik, egyre gyakrabban tapasztalja meg azt, hogy adni mégannyira öröm. Egyfelől eszébe juthatnak azok a pillanatok, amikor ő kapott valami apróságot, másfelől látni is jó, hogy a csöppség örül annak amit kap. Valami apróságról van szó, pici csoki, süti, nyalóka, de akár egy érdekes kavics is. Sokszor volt olyan, hogy vettem a kölöknek valamit, míg arra vártam, hogy kijöjjön az uszodából. Sötét volt, hideg és nedves idő, ő fáradtan jött, nem mindig feldobva és jó volt látni, hogy meglepi a neki szánt sütemény vagy kis szelet csoki. Jó volt adni és azt hiszem nem is fogok erről leszokni egyhamar. Mivel most dolgozik, így ha hazajön a munkából, jól fog majd esni neki a meglepetés. Most fordult velem elő először az, hogy a csoki vagy a péksüti helyett dobozos sört vettem neki. De tényleg örült..