Annak idején, jó szülőhöz illően mi is elmondtuk a kölöknek, hogy idegent a házba ne engedjen be, mert sokan kihasználják a helyzetet, ha kisgyerek van egyedül otthon és ki tudja mi is történhet ilyenkor. Inkább várjon meg minket az illető, ha tisztességes szándékai vannak, úgyis visszajön, amúgy meg fel sem kell hívnia magára a figyelmet, jobb ha nem is tudják meg, hogy egyedül van otthon. Ez azt hiszem, minden gyerekét féltő szülőnél így van, az emberek nagy része látott már karón varjút, vagy ha nem is látott, de találkozott olyan emberrel, aki már látott, vagy minimum olvasott ilyesmiről. Jobb félni mint megijedni. Persze ez úgy került elő, hogy tegnap meséli a gyerek, hogy járt nálunk valaki délután. Kérdezzük, hogy ki volt az és mit akart? Mire a gyerek közli, hogy mivel egyedül volt otthon, így nem engedte be, sőt meg sem kérdezte, hogy mit is akar tulajdonképpen. Ilyen az igazi nevelési diadal! Csak közben eltelt legalább tíz év és a gyerek lassan nagykorú. Mondtuk is neki, hogy legközelebb azért kérdezze meg, hogy mi járatban van, még ha nem is engedi be. Sok minden intézhető a kerítésen keresztül is..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése