A láb

A láb mindig kéznél van, jobb a két láb mint az egy és a lónak is négy lába van, mégis megbotlik. Nekünk meg két lábunk van mégsem vagyunk fél ló. Illetve már aki, ugye. Magamat nem tartom hátasállatnak, bár van hátam, de ismerek olyat akinek egy ló értelmi szintje áthághatatlan akadály lenne. Ugyanakkor itt a láb kérdése, nekem például a jobb. Furcsa, hogy a jobb a rosszabb, mert ugye ha a bal lenne az, akkor mondhatnám, hogy legalább a jobb jobb nála. De milyen hülyén hangzik az, hogy a bal jobb mint a jobb? Most például olyan érzés, mintha időnként egy izzó drótot húznának meg benne, ami a talpamtól a combtövemig tart. Gyakran még éjszaka is úgy fáj, hogy felébredek rá. Persze nem állandóan, hanem mintha valaki meghúzná azt a drótot, aztán persze elengedi. Pedig emlékeim szerint én nem kértem bele drótot, úgyhogy az sem hangzik kevésbé hülye módon, hogy valaki egy drótot húzgál a saját lábamban mindenféle cél nélkül, pusztán rosszindulatból csak azért, hogy nekem ne legyen jó. Furcsa, hogy milyen dolgai támadnak az embernek, ha éppen jól is érezhetné magát, mert semmi baja nincs amúgy..