Az örök kérdés, amit talán neander-völgyi ősünk is feltehetett: Kire hasonlít ez a gyerek? Jó, az ő szájából még lehet, hogy mindez úgy hangzott, 'Aghrrr ar har harak?' vagy hasonló módon, de az értelme biztos ez volt. Ugyan a rómaiak már megmondták azt, hogy csak az anya személye biztos, de sok esetben az apán sem kell nagyon gondolkozni. Ugyanakkor, amikor utódunk személyisége kialakul, sokszor mégis eszünkbe jut a kérdés. Ilyenkor előkerül a családfa, ismert rokonok ismert hibáikkal és jön a tippelgetés - kire hasonlít ez a gyerek? Úgy gondolom, ha igazán tervezhetnénk a kölköt mint egy kirakós játékot vagy legót, a család jó tulajdonságaiból igazi szuperment lehetne összeszerelni, de ez egyelőre csak az álmok világa. A jelek szerint a tehetség mindig átugrik egy generációt, illetve a gyerekek elsősorban a hibáinkat öröklik a tehetségeink helyett (Ezeket az okosságokat biztos hallottam, mert bár képes vagyok a sommás megállapításokra ez azért már hozzám képest is túlságosan sommás.) így marad az örök kétség a megoldások helyett. Nem mintha megnyugtató választ adhatnánk rá, vagy a tények ismerete jelentősen befolyásolhatna bármit is. de azért jó lenne tudni. Mégis kire hasonlít ez a gyerek?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése