Kezdetben vala a csend. De megszületett az ember és vele együtt a zaj is. Valaki erre persze mondhatta volna, hogy ez jó, de ez ízlés kérdése. Mindenesetre a zaj olyasmi, amit mi emberek, csapni szeretünk. Régebben például azzal, hogy beszélgettünk egymással. Rokonok, ismerősök vagy csak egyszerű baráti társaságok is, ha össze voltak zárva egy helyre, ahol nem nagyon lehetett mit csinálni - egymáshoz beszéltek, tompa morajjal töltve meg a teret. Ez a kor elmúlni látszik a mobiltelefonok beköszöntével. Ma már nem szólnak egymáshoz az emberek, mert minden másodiknak fülhallgató lóg ki a fejéből , ami bele van dugva valamibe, ami a zajt adja. A közösségi zaj helyett saját zajunk rabjai lettünk és ahelyett, hogy egymással értenénk szót, a saját zajunkat szállítjuk, csomagoljuk ki és élvezzük. A saját zajunk foglyai lettünk. Én is. Ez egy ilyen világ. Pont én lógjak ki belőle?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése