Pont az a pont és pont úgy. Bizonyos dolgok annyira maguktól értetődnek, hogy
fel sem tűnnek, amíg nincs velük valami zavar. Ilyen a láb, jelen esetben a
saját lábam. Az eddigi fekete pont a rendszerben, amit helyváltoztatásra
használok, a bokámat illette, de az utóbbi időben, hogy van újabb fekete
bárányom, a bokám teljesen a háttérbe szorult. Most a térd van a soron. Ugyan
javul, de korántsem olyan intenzíven, amennyire én szeretném. A volt edzőm
szerint minden fejben dől el, ehhez képest próbáltam is hatni rá, de szerinte
a dolgok térdmagasságban vannak megírva, hiába is agyalok rajta felsőbb
szinten. Ráadásul eddig fel sem tűnt, hogy úgy alszom, hogy a térdem egy
bizonyos pontja ér hozzá az ágyhoz, illetve a másik lábamhoz. Persze miért ne
pont az a pont fájna most, ezért kényelmetlen de újszerű módokon próbálok
aludni, de valahogy nem az igazi. Abba már bele sem merek gondolni, hogy ha
fájás irányát mint tendenciát nézem, akkor mi is lesz a következő?
2013. november 5., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése