Semmibe venni

Nem vagyok abban a helyzetben mint Marvin, egyik kedvenc könyvem egyik szereplője, aki egy matraccal való beszélgetés elkerülésének kedvéért három tizedes pontossággal ki tudta számolni mennyi ideig kell ahhoz válnia, hogy a lény tökéletes semmibe vételét érzékeltethesse vele. Az személyes tragédiája, illetve az olvasók szerencséje, hogy a matrac nem vette a lapot és továbbra is ragaszkodott a társalgáshoz, így az olvasók sem maradtak le egy épületes párbeszédről, ami a világegyetemben először zajlott le egy matrac és egy robot között. Azt hiszem én is elmatracosodtam vagy világ életemben az voltam. Egész egyszerűen érzéketlen vagyok ezekre a dolgokra (és biztosan másokra is) és nem tudom felfogni azt, ha valaki ki akarja fejezni a megvetését irányomban azzal, hogy nem szól hozzám, sőt megerősíti azzal, hogy valószínű, a jövőben sem fog. Bár az ajánlott viselkedés a matracosodás irányába tart, engem mégis inkább az zavar, hogy nem vagyok tisztában a szándékokkal. Ja és nyeccsenni sem tudok, a csullogásról már nem is szólva..