Valahogy a fogyasztói világunk részévé vált és elfogadtuk azt, hogy ha igénybe veszünk egy szolgáltatást, akkor előbb megkapjuk azt és utána fizetünk érte. Ha bemegyek egy pizzázóba és rendelek magamnak egy bármilyen ételt, akkor előbb megkapom azt, utána hozzák a számlát. Ez annyira beidegződött bennem, hogy a nem ilyen helyekre be sem ülök. Mélységesen felháborított egy belvárosi órás, aki, miután bevittem hozzá javításra egy órát, előre kérte a pénzt és előre, anélkül, hogy megnézte volna a szerkezetet, megmondta, hogy mennyit kell érte előre fizetni. Azonnal ki is fordultam az üzletéből. Van viszont olyan, amit nem lehet otthagyni. Ilyen például a tankönyvrendelés. Az eddigi idők gyakorlata szerint, ha az ember gyereke elvitte a pénzt szeptember elején, akkor cserébe megkapta a tanulásához szükséges irodalmat. De ez már a múlt. Az új módi szerint egy hónappal előre ki kell fizetni a könyveket, aztán majd szeptemberben - esetleg - lesznek könyvek is. Nem foghatom meg, nem válogathatok, nem dönthetem el, hogy megveszem máshol, hisz a csomag a kölök nevére jön. Persze ha előre kifizettem. Belegondolok abba, hogy azt a rengeteg pénzt egy cég megforgathatja és csak a kamatokból tisztességes jövedelemre tehet szert, miközben teljesítési kényszere nincs. Ha tehetném, kifordulnék azon az ajtón. De csak a bosszúság marad és a kérdés, hogy minek megváltoztatni egy működő rendszert, ha csak rontani tudhatnak rajta?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése