Eheti nem értem rovatomban a saját rémálmaimat próbálom meg kivesézni. Az utóbbi idők rémálmai közé tartozik az, amikor érettségiznem, vagy vizsgáznom kell újra. Azt hittem, hogy ezeket a dolgokat huszonsok éve letudtam már, de valamiért újra az iskolapadba kényszerülök, ugyanazokkal az emberekkel körülvéve, akikkel annak idején annyira jól éreztem magam. Most éppen történelemből kellett érettségiztem és nem tudtam semmit. Hiába lapoztam újra és újra a történelemkönyvet, egész egyszerűen nem ugrott be semmi. Maga a vizsga nem volt bonyolult, a vizsgáztatók rendesek voltak, csak egy könnyűt kérdeztek, de nagyon nem akaródzott kimenni hozzájuk. Átlapoztam a térképeket is, hátha arról beugrik valami, de csak egy tiszta, üres és fehér lap képe lebegett a szemem előtt, semmi tény vagy adat. Rém kellemetlen érzés volt. A fene sem érti az egészet, régen, a valóban ez korántsem volt ekkora stressz nekem, hogy állandóan kísértsen a gondolat. De ezek szerint mégis kell lennie valami oknak..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése