Somlói

Nem a klasszikus sütemény, hanem az amit a büfénkben ezen a címen árulnak. Van némi hasonlóság a név és aközött amit ezzel a névvel illetnek, de a lefedettsége olyan mint az ország mobilellátásának, sosem lehet száz százalék. Egy műanyag dobozban árulják és kérésre nyomnak a tetejére műanyaghabot, műanyag tejszínből. Ezt az az ominózus termék amiről már írtam, ami olcsóbb, ha nincs a büfében tejszín, de ugyanannyi, ha én nem kérek rá habot. Tulajdonképpen mostanra szinte el is felejtettem, hogy miért kezdtem leírni mindezt. Hopp, megvan! Elhatároztam, ha pénz áll  a házhoz, akkor beruházok egyre. Most jött el ennek az ideje. Elhatároztam azt is, hogy mértékletességet tanúsítok somlói ügyében és nem falom fel egyszerre az egészt. Nos, azt kell mondanom, hogy kiváló analógiát találtam az úszással - ugyanis az is olyan, hogy elkezdeni nehéz. A víz nedves és hideg valami látszatát kelti, úgyhogy az ember nem szívesen megy bele. De ha már benne van, a dolgok mennek maguktól. Most dobtam ki az üres dobozt, percekkel azután, hogy birtokolni kezdtem a süteményt. Mértékletesség ide vagy oda, most egy nagy kő ül a bendőmben. De megérdemlem..