Alapvetően jó dolog, ha van portai biztonsági szolgálat egy cégnél, ugyanis így tudnak a cégek eredményesen küzdeni a céges szarkák ellen. Bár merültek fel ezzel kétségeim az elmúlt időben. Vásároltam házi használatra egy csodálatos lépcsőjáró molnárkocsit, amit a céghez kértem kiszállításra. A fél életemet itt töltöm, így könnyebb átvenni a dolgot, mint postára járni bárhová. Gondoltam, hogy ha jönnek majd szólnak, én kikocogok a kapu elé, átveszem, bemutatom a portán, ők ragasztanak rá valami jelet ahogy szokták és mindenki boldog. Nos, a dolgok nem így történtek. Békésen dolgozom épp valami problémán, amikor az egyik kollégám jön befelé az áruátvételről a molnárkocsimmal, hogy az áruátvételünk küldi sok szeretettel nekem. Az elképzelt ügymenettel szemben, leszállították mintha a cég kapott volna árut. Úgy éreztem, hogy pók van a levesemben, mert ha kötözködnek a portán, akkor kellemetlen helyzetbe is kerülhetek, mert nehezen tudom igazolni, hogy behoztam, nem pedig csak ki akarom vinni. Ráadásul vittem volna mást is, amit itt vettem - dupla gond. Délután, kétségektől telve végigcsörömpöltem az új szerzeményemmel a céges parkolón és beleintegráltam az autóba a jószágot. Nem volt egyszerű, ráadásul ország és világ láthatta, ahogy vagy öt percig szenvedtem a megfelelő pozíciót keresve. Bár tudtam, hogy minden papírom rendben van és a lelkiismeretem is tiszta, lélekben mégis felkészültem a kényelmetlen kérdésekre, esetleg rektális vizsgálatokra - ami azzal jár, hogy működik a biztonsági szolgálat. De ahogy a sorompóhoz értem, a mellettem az anyósülésből kikandikáló bazinagy molnárkocsival (Jó, hogy nem integetett az őröknek a drága!) csak intettek és emelték fel a sorompót. Ilyenkor merül fel kétségem afelől, hogy kell-e igazán egy biztonsági szolgálat..
2012. május 9., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése