Megmaradok

Úgy néz ki megmaradok! Végetért az antibiotikum kúra és a szervezetemben keringő, illetve a prosztatámban megbújó ellen feladva állásait menekülni látszik, megszüntetve a számomra olyan kellemetlen tünetegyüttest. Ennek a folyamatnak a méltó lezárásaképp felkerestem az eddig preferált rendelőintézetet, ahol az elmúlt pénteken is tiszteletemet tettem. Ugyanis akkorra voltam odarendelve kontrollra. Mikor megjelentem ott, fogadott a kellemetlen hír - aznap elmarad a rendelés, így dolgom végezetlenül térhettem haza. Ma viszont volt reggel rendelés, és bár nyitásra odamentem, a bejutás már nem volt annyira egyszerű, mert várni kellett. A rendelőbe bejutva az asszisztens hölgy nemes egyszerűséggel jól ledorongolt, hogy miért nem a Szabó doktorhoz jöttem. A magyarázatom, hogy ugyanis nekem azt mondták, hogy ő beteg lett, nagyon nehezen fogadta el. Mindenesetre jól indult ez is - már rögtön az elején leszúrnak. Különben is, ha csak konferencián volt - ahogy a nő állította - miért rendelt be akkorra, amikor tudta, hogy úgysem lesz. Azt hittem, hogy az én kezelésem a fontos, nem pedig az, hogy melyik doktor szakért - hiszen ez eddig sem volt igazából szempont. Túlestem megint a vizsgálaton és úgy tűnik, hogy meggyógyultam. A hasamban jelenlévő tompa fájdalom az orvosság mellékhatása lesz - így a doktor. Remélem igazsága van és valóban ez az ok. Nem szívesen járnék újabb vizsgálatokra. Tisztára olyan érzés volt ez a pár nap, mintha már nyugdíjas lennék..