Megszokás

Nagy úr a megszokás! Tegnap egy furcsasággal szembesültem az M3-as autópályán Pest irányába haladván. Egy kamionos, aki megunta a nyilvánvaló tötymörgést, amit az éppen adott forgalom produkált azért, hogy a főváros szentélyébe hatoljon be, gondolom a megszokás hatására a leállósávon kezdett előzni. Ez egy újfajta népszokás, hasonlót eleddig csak korunk önjelölt Robin Hoodjaitól láttam, akik bizonyos, jól definiálható, jobbára fényes fekete vasakon siettek, hátuk mögött hagyva a kisemberek nyomorát, a birkaként egy sorban várakozást a karámajtónál. A dolog, amiben ők járnak, fontos, nem tűrhet halasztást, más ráérhet a várakozásra, de itt minden perc, sőt másodperc számít, ezért elegánsan jobbra el, a kifogás már előre készen van. Nem gondoltam volna, hogy valaki elfelejti, hogy éppen mit vezet. Belátom, ezek a mai áruszállítók már olyan jellegű kényelemmel vannak felszerelve, amitől, ha az ember pillanatra nem figyel oda, könnyen egy s okmillió s kocsiban érezheti magát, így könnyű a szokásaink rabjaivá válni. Azért kíváncsi lennék arra, mi lenne, ha emberünk vízibiciklire pattanna. Olyat még eddig tényleg nem láttam a leállósávon előzni, minden mást már igen...