Ma van az év utolsó napja, azon belül is éppen a végét járja az év, órái, percei vannak csak hátra az életéből. Mint egy nagybeteg, kinek az ágyánál ülünk mindannyian, csak itt a szomorúságot a felhőtlen jókedv váltja fel, mindenki örül, hogy valami új kezdődik, vagy kezdődhet. Pedig ez a nap is ugyanolyan mint a többi, mi mégis különös jelentőséget tulajdonítunk neki. Ilyenkor fogadkozunk, vagy épp számot vetünk, esetleg az eszméletünket próbáljuk meg valamely búfelejtő katalizátor segítségével egy időre a sutba dobni, kinek egyéni vágyai és igényei szerint. Én egyedül szilveszterezem. Senki nem hívott, és mi sem tudtunk hívni senkit. Nem vagyunk jó társasága senkinek, unalmasak, szürkék és közhelyesek vagyunk, nem illünk bele egyetlen emelkedett körbe sem. Ezzel együtt kell élni, el kell ezt fogadni. Azzal együtt, hogy családban vagyok, mégis rámtört az egyedüllét, a lelkem egyedül van ezen az ünnepen. De jó lenne már túl lenni ezen! És hogy legyen vala mi a jövőbe mutató terv is, remélem, hogy jövőre társaságban társasan telhet az évvége. Én legalábbis reménykedem..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése