A tegnapi napon a bevásárlás egyik fővárosi szentélyébe tett látogatásom után örök érvényű tapasztalatokkal lettem gazdagabb. Hosszas tűnődés után, ami nálam az ajándék beszerzését előzi meg, végre tettekre szántam el magam, és bár a megközelítés sem volt éppen akadálytalan, de sikerrel vettem az első bejutási kísérletet és végre bent voltam a fogyasztói társadalom templomában, ahol a népek az ezer szócsőből sulykolt imák parancsát (fogyassz, fogyassz, fogyassz!) buzgón és vakon teljesítik. Itt az alábbiakat állapítottam meg: A társadalmi elmagányosodás gondolata ebben a közegben, itt és most biztosan nem fog elkezdődni, ugyanis a heringek érezhetik így magukat a háló felhúzásának pillanatában, esetleg kicsivel utána. Némely üzletekbe éber cerberusok miatt a bejutás is lehetetlennek tűnt, így a Lush nevű csodából is ki lettem rekesztve, bár utóbbi nem is olyan baj, mert nem vittem magammal gázálarcot és teljes vegyvédelmi felszerelést, ami megakadályozhatta volna, hogy a masszív szagok ki ne kezdjék az orromat. (Milyen furcsa, hogy az illat szavunk a nyelvújításból származik, azelőtt azt mondták az emberek, hogy valaminek jó a bűze, és e szó csak utóbb vált az elviselhetetlen szag jelzőévé. Bár ebben az esetben volt benne valami.) Így végül a könyvesboltban leltem menedéket, ahol év közben nincs nagy tömeg, de év végén hirtelen rájönnek az emberek, hogy amiért ők éppen nem szeretnek olvasni, más attól még szerethet, így itt is nagy tömeg fogadott. Itt jöttem arra rá, hogy bármilyen könyvet el lehet adni a megfelelő borítóval, elég csak azokat a bűvszavakat ráírni, hogy 'évszázados kód' és 'megfejtése'. A további meglepetések megtalálásához a megfelelő üzletek kiválasztása döntő, így arra jöttem rá: Ha kiválasztok egy megfelelően formás hátsót és követni kezdem, akkor elvezet a boltba, amire vágyok. Ez kellően leköti a szabadon cikázó gondolataimat és új reményekkel tölt fel az evolúciót illetően. Ha mégsem jönne be, a következő hibák lehetségesek:
- Nem a megfelelő hátsót választottam. Ez könnyen meglehet.. - A far jó, de a gazdája akart éppen mást.
- Én gondoltam rosszat. Az utóbbi, mint magyarázat, legalább mindig bejön..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése