A sajt

A sajt születésnapi ajándékként érkezett egy üveg bor kedélyes társaságában. Az utóbbi időben szinte mindig bort kapok a jeles alkalmaimra, így a spejzunk lassan olyan lesz mint egy borlerakat. Ugyanis nem vagyunk nagy borisszák, mellettünk jól elvannak ezek az üvegek. Annyira jól, hogy kiábrándultságukban inkább öngyilkosok lesznek, akár csak a tegnapi üveg vörösbor. Szóval a lényeg a lényegtelenségben az, hogy új üveg nedűvel gazdagodtunk. (Nem lehet mondani, hogy teljesen haszontalan ajándékokat kapok, mert ezt legalább el lehet főzni, vagy meg lehet inni - már ha hirtelen jelentős pálforduláson mennék keresztül és hátralévő életemre masszív alkoholista szeretnék lenni, a saját levemet a hegy levébe pácolván. Kaphattam volna egy karton cigarettát is, az még haszontalanabb lett volna, ugyanis nem dohányzom. Szerencsére ez még nem jutott eszébe a rokonaimnak.) De hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, a tegnapi ajándéknak volt egy, igaz csak számomra kellemes összetevője is - A sajt. Szép fadobozban érkezett, dupla nejlonba csomagolva - utóbb kiderült, hogy az efféle prevenció hatástalan. Moldova szavaival élve olyan illata van, hogy a görény díszlépést vágna ki előtte, de az íze igazán finom lehet. Míg fiatal voltam és bohó, sokkal jobban befolyásolt az, hogy ép szaglószervekkel rendelkező ember az ilyen sajtot csak komplett vegyvédelmi felszerelésben közelíti meg, és csak bottal piszkálja, de legutóbbi, Párizsban tett látogatásom döbbentett rá arra, hogy igenis ezeknek az étkeknek van helye, (ráadásul igen előkelő!) a gasztronómiai szótáramban, ha már a hal úgyis hiányzik belőle. Ma reggelre már igen masszív 'illat' hatolt át a hűtőszekrényen (Szinte rá lehet könyökölni), és lengte körül annak környékét, bizonyítván, hogy a sajt jó érett, pedig a nej megelőzendő az atrocitásokat egy 'állítólag' jól záródó műanyagdobozba is igyekezett elrejteni. Azt hiszem a ma esti vacsora igazán emlékezetes lesz. Mindkettőnknek..