Ha nem szeretnéd azt, hogy szerepelj a fotókon, tartsd te a kezedben a gépet - Lehetne ez a mottója annak, hogy miért van az, hogy társaságban szívesen vállalom el az esemény megörökítését. A pénteki találkozón sem volt ez másként, ugyanakkor itt szembesültem azzal a dilemmával, ha arra törekszem, hogy rendesen dokumentáljam az eseményeket, ha kínosan ügyelek arra, hogy mindenki szerepeljen a képeken (Magamat persze kivéve.) akkor kiszorulok a társaságból azáltal, hogy mindenütt ott vagyok, de tulajdonképpen sehol sem. Nem tudok belefolyni egyetlen beszélgetésbe sem, mert ott a kötelesség. Szívesen mennék és beszélnék emberekkel, főleg azokkal akik kedvesek számomra, de ugyanakkor ott van a késztetés is, hogy ezeket a pillanatokat az utókornak megőrizzem, hogy bitek hosszú sorába zárjam a felejthetetlen pillanatokat. Azokat a pillanatokat amiket magamtól tagadok meg ezáltal...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése