Nyuszi ül a fűben

"..Nyuszi ül a fűben, ülve szundikálva.." - mai mottóm tulajdonképpen a lábaimnál hevert, ahogy kiléptem a kertbe, ugyanis tényleg volt egy nyúl a fűben és a reggeli sziesztáját végezte a fűben. A mai nap abból is különleges volt, hogy hosszú napok után először engedte magát megsimogatni, bár az is lehet, hogy este még lerágott egy mákligetet és kellőképp le volt szedálva ahhoz, hogy ne fusson el. A szomszéd bácsi az unokái szocializálásához beszerzett két nyulat, egy alapvetően fehéret fekete orral és fülekkel (u.n pozitív nyúl!) és egy feketét fehér orral és fülekkel (ő a negatív nyúl!) Önhatalmúlag, hisz a kertemben randalíroznak napestig, Richárdnak és Róbertnek neveztem el őket. Az utód a negatív nyulat Roger nyúlnak hívja, bár többször is jeleztem neki, hogy a névadásában nincs semmi fantázia. Ugyanis a vak is láthatja, hogy az említett negatív nyúl Róbert! Nem is lehet más, olyan Róbertes. Ha előbb eszembe jut, még le is fotózom. A nyúl amúgy kedves háziállat lehet azon túl, hogy a tejfeles nyúlpaprikás alapanyagaként is tekinthető. Állítólag, ha az ember a nyúlhúson kívül nem eszik mást, akkor bele is lehet halni (Remek fogyókúra - nyúlhús általi halál. A túlélőskönyvek meg is szokták enni, hogy időnként együnk mást is. Pl rókát. :-)) mert a hús megemésztéséhez több energia kell, mint ami a húsban van. De hát a házikedvencet amúgy sem illik megenni. Nagyapám mindig azt mondta, amikor megkérdezték tőle, nem sajnálja-e az általa étkezési célból lemészárolt állatokat, hogy - Lett volna barát! Egy házikedvenc mindenképpen a barát kategóriába tartozik, tehát az a jó ha a kosárkájából néz vissza ránk és nem a tányérunkból...