Kortalan szerelem

Vajon létezik-e igaz, kortalan szerelem? Arra gondolok, amikor két, korban nagyon nem összeillő ember köti össze az életét, kölcsönös, igaz szerelemre hivatkozva. A régi feudális Magyarországon elfogadott volt az érdekházasság, amikor pusztán anyagi érdekből, termőföldek összekapcsolásáért, vagy egyéb gazdasági előnyökért köttettek hasonló frigyek - Nem baj, majd megszeretitek egymást! - jeligével. Manapság a szabad döntések korát éljük, amikor jobbára 'szerelmi' házasságok köttetnek, de az emberben mégiscsak ott bujkál a kisördög. Családi példából indulok ki, tehát ez nem azt jelenti, hogy  nem fordulhat elő más, ténylegesen igaz szerelem, hanem azt, hogy én nem ezt látom. Ez tulajdonképpen az én szubjektív magánvéleményem. Szóval adott egy ember. Életének nagy részét már leélte, tisztességben megőszült, gyerekeit felnevelte, békés nagypapa korban van, amikor megismerkedik egy ellenkező nemű fiatallal, aki kor szerint a gyereke is lehetne, és olthatatlan szerelem támad közöttük. Rövidesen hivatalosan is összekötik az életüket, békében és nyugalomban élnek... Eddig a mese. Én megértem az idős embereket, hogy a hiúságukat piszkálja az, hogy egy fiatal megnézi, sőt őket választja, hisz az emberek többsége mindig fiatalabbnak érzi magát annál, ahogy kinéz. A fiatalt nem tudom megérteni, mi motiválhatja arra, hogy ne a saját korosztályát válassza. A generációs szakadék megléte miatt korántsem biztos, hogy meg tudják magukat egymással értetni, és aki öreg, akárhogy is igyekszik, fiatal már nem lesz újra. Én elhiszem, hogy létezik igaz és kortalan szerelem, de miért van az, hogy a kapcsolatok egy részében, azért felfedezhető valami erősebb, rendszerint anyagi érdek is, amit az illető emberen kívül mindenki azonnal észrevesz?