Tegnap békésen vacsoráztunk az ámbituson, amikor is lágy pukkanás lépte át a hallásküszöbünk alját. Jó ez a vidéki lét, hogy ezt is meg lehet hallani. Amikor a maradékot helyeztem el a hűtőben, ráléptem valamire a konyha kövén. Egy dugó volt. Rosszat sejtve nyitottam be a spájzba, és igazam is lett. A bortartóba helyezett egyik borosüveg kilőtte a dugót és minden úszott a vörös folyadékban. Kicsit egy maffialeszámolásra hajazott, mikor a borfelvásárlót a legfelső polcon ölik meg. Mindig tudtam, hogy nem szeretem a száraz vörösbort. Most már tudom is, hogy miért...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése