Nem értem

A nem értem rovatban a számomra érthetetlen dolgokat elemzem. Ma éppen a formás női hátsó elformátlanodásának kérdéskörét feszegetem. Van itt a cégnél pár igen igen szép női alfél. Legalábbis volt. Olyan, hogy költők ódákat énekelnének róla és legjobb helye márványba faragva erős üveglap mögött lenne valami múzeumban. Az üveglap azért szükséges, mert a simogató kezek miatt hamar elkopna. Szóval nem értem miért van az, hogy egy jó fartő addig marad ideális, amíg az illető hölgy egyedülálló. Onnan lehet tudni, hogy a köreibe házibarát érkezett, hogy az addig tökéletes popsi rohamosan veszít a tökéletességből és a középszerbe süllyed. Nem értem miért szükségszerű mindez? Vagy ez csak olyan, mint a ragadós mézharmat a rovarevő növény levelén? Ha megvan a zsákmány, akkor már többé nem szükséges?

Elszámoltatási. Biztos?

Azt mondják, hogy politikusként nem elég tisztességesnek lenni, de annak is kell látszani. Mi, akik unortodoxiában élünk, már tudjuk azt, hogy nálunk semmi sem úgy működik, ami a világban, tehát itt nem kell még annak látszani sem. Kell egyfajta cinikus gőg, egy jó adag kivagyiság és lesajnálás, otromba nyilatkozatok és agresszivitás. Az alázat és a választók szolgálatának a gondolatát el kell felejteni, cél a saját, rokoni és ismerősi zsebek megtöltése a közvagyonból. Aki esetleg szólni merészel, azt perrel kell megfenyegetni, ráadásul arrogáns és végtelenül cinikus módon, lehetőleg a ptk.-t idézve, mely szerint az apósom testvére nem rokonom, tehát ha előnyhöz juttatom őt, akkor nem a rokonaimat hozom helyzetbe. Persze azt sem állította, hogy vadidegent segített gazdasági előnyhöz, de azt azért még a miheztartás végett közölte az illető 'úriember' hogy ha ezt néznénk, senki sem kaphatna földet, hisz mindenki ismerőse valakinek. Annyi hozzáfűznivalóm lenne a dologhoz, hogy ilyenért a világ boldogabbik felében lemondás, nyilvános megszégyenülés és krokodilkönnyek tévényilatkozatbeli hullatása járna, nem pedig államtitkári pozíció. Egyszer szeretnék egy ilyen helyen élni..

Egy buli margójára

Újra túl vagyok egy hagyományos bulin. Én csináltam belőle hagyományt azzal, hogy minden évben megtartom, több kevesebb sikerrel. A több magában a partiban, a kevesebb a szervezésben keresendő. Épp ezért az utóbbit már nem is én végzem, de így is kiábrándító látni azt, hogy a jelentkezők száma úgy olvad el, mint az első tavaszi napon a kertben maradt hókupac. A nagynak indult várakozással szemben maroknyi ember jelenik rendre csak meg. Idén a kaja nem aratott osztatlan sikert - először próbálkoztam ilyen eseményen lecsóval - mondjuk ki - a lecsó nem partiétel akkor sem, ha meglehetősen gazdagon, tojással, kolbásszal, sajttal és húsos szalonnával volt dúsítva. Most először nem üvöltött mindent túl a zene és lehetőség volt végre társasjátékozni, kártyázni is. Soha rosszabbat ennél..