Ez a bejegyzés a semmiről szól. Nem az általános semmiről és nem is arról van szó, hogy ne szólna valamiről, azaz, hogy úgy, semmit nem mond. Most úgy mondok valamit a semmiről, mint annak a rendje. Ugyanis a tegnapi napon , odüsszeánk közben vásároltam, egy palack Aquitas üdítőt a Fehérvári Aldiban, citromos ízben. Valami egyszerű, de olcsó, nem agyoncukrozott, ragadós dolgot akartam venni, így nekem az egyszerű, noname üdítők kellő kihívást jelentenek, mint annak idején Szlovákiában az 1-2 koronáért kapható üveges üdítők változatos ízekben és színekben, amik közül még jók is akadtak néha. Mint például a Kofola, amit azóta is szívesen iszom és nem söpörte el őket a történelem és a nyugati nagytőke vihara. Szóval az ominózus citromos ízű üdítő. Valamiért sikerült szénsavmentest venni belőle, pedig alapvetően a szénsavasat szeretem. Azt hiszem megtévesztett az, hogy olyan kemény volt az üveg és csak azt néztem, hogy citromos, pedig rá van írva nagy betűkkel az is, hogy szénsavmentes. Persze kinyitva már más volt a helyzet, az üvegben valóban volt egy kis nyomás, így azt kiengedve már nyeklett összevissza a palack, ami a vezetés közbeni fogyasztást megnehezítette, ugyanis továbbra is az volt a cél, hogy megigyam és nem az, hogy menet közben lefürödjek benne. Az íze meglepett, ugyanis rendes citromos limonádé íze volt, annak ellenére, hogy a leírásában az szerepelt, hogy ebben a flakon üdítőben az égadta világon nincsen semmi sem. A szó legszorosabb értelmében nem tartalmaz semmit, azaz nincsen benne só, fehérje, szénhidrát és zsír sem, energiatartalma gyakorlatilag a statisztikai hibahatáron belül szinte nulla. De ezzel együtt jó íze volt, állítólag édesítőszerrel volt, de nem volt bántó mellék- vagy utóíze sem. Szóval, ha valakinek ezek után kétségei lennének, hogy vajon milyen íze van a semminek, meg kell hogy nyugtassam őt arról, hogy finom, citromos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése