De nem balítélet, csak az a mezei érzés, amitől jó érzés tölt el. Még egyelőre töprengek azon, hogy az elért siker mennyire az én művem, de úgy gondolom ez olyasmi, mint amikor az ember tehene több borjat ellik és azok szépen fejlődnek. Első körben mondhatnánk, hogy a bika volt, meg a tehén, de igazából tudjuk, hogy ők amúgy sem tudnak sok mindent kezdeni az elismeréssel, így nyugodtan lehetünk rá mi is büszkék. Szóval a kakifám, amit olyan sok óvó gonddal vettem körül, hogy egyszer még túltrágyázni is sikerült, gyönyörű terméseket nevel. Akkorák, mint egy jobbfajta narancs és kezdenek már igazán szép sárgák lenni. Kíváncsi vagyok meddig jutnak el az érés során, de a remények sok mindenre feljogosítanak. A fa igazán szép, és dekoratív is, szóval igazán büszke vagyok magamra. Na meg rá is..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése