Pálinka

Tegnap szinte egész délelőtt azon gondolkodtam, hogy mi a fenétől van olyan észveszejtően pálinkaszag a szobámban. Nem is pálinka, hanem valami régi női típusú alkohol vagy inkább likőrillat. Már meg is jelent a lelki szemeim előtt az üveg, narancssárga színe volt, erős, de ugyanakkor édes is, összeragadt tőle az ember szája. Manapság azt mondhatnánk, hogy olyan volt mint a körömlakk lemosó, de olyat azért sosem ittunk, de a szagvilága alapján az ugrott be elsőre szinte mindenkinek. Nem tarom magam idült alkoholistának, hogy mindenről a pia jusson eszembe, annyira aztán végképp nem, hogy pont ez a fajta, de egész egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a szagot. Meggyanúsítottam az ablakot, hogy csak onnan jöhet be, de teljesen valószínűtlen volt, hisz be volt csukva. Az illatosítót kizártam és a folyosón sem sikerült megtalálni az okot. Sherlock Holmes mondta, hogy ha minden lehetségest kizártunk, az egyetlen megmaradó az, bármennyire hihetetlen is a dolog. Így is lett. A gyümölcstea volt az.