Apróság

Vannak alulértékelt apróságok az életünkben, amik akkor mutatják meg a foguk fehérjét, amikor erre a legkevésbé sem számítanánk. Jelen esetben azt, hogy pusztán azért, mert létük felett rendszeresen átnézünk, attól még tudhatnak kellemetlen perceket szerezni. Ilyen például a zár. Boldogabb helyeken semmi szükség rá, hisz emberek fejében meg sem fordul a gondolat, hogy a másét akarják, de idehaza ez a szükséges rossz. Naponta többször nyitjuk és zárjuk, mindaddig, amíg el nem jön az a pillanat, hogy többé már nem tehetjük. Ahogy ma reggel konstatálhattam, hogy nem nyílik a bejárati ajtó, nem lehet kijutni a házból. Persze mestert kellett keríteni, aki szét tudja úgy is szedni a bejáratot, hogy össze is lehessen rakni, majd hajlandó helyreállítani a megszokott működést. Az eljárás kétkörösre sikeredett, mert a mesternek el kellett mennie zárért, de végre minden szép és jó, megint el lehet felejteni azt, hogy zár van az ajtón, amíg újra szét nem hullik és kezdődik a kálvária újra elölről.