Néha

Néha a taoista hozzáállás sokkal kifizetődőbb, mint izmozni valamin, ami úgysem fog teljesülni. Annak idején például próbáltam belenevelni a büfésbe, hogy ne adjon zacskót a péksüteményhez, amit aztán másodpercek múlva kidobok - mert minek is? Sirályok fulladnak meg tőle, bálnák múlnak ki bélcsavarodásban, a többi káros dologról nem is szólva. Meg amúgy is tiltakozott egész lelkem az ellen, hogy valamit csak azért állítanak elő kőolajból, hogy másodpercek múlva a szemetesben végezze. Még istenigazából össze sem tudtunk barátkozni, máris vége a kapcsolatunknak! A büfést lenevelni amúgy is lehetetlen feladatnak bizonyult, pont úgy mint az éheztetett ló, éppen megszokta volna a koplalást, mikor éhen döglött. A büfés is inkább állást változtatott, pedig jó úton haladt, már majdnem nem adott zacskót nekem a brióshoz. Most másik van helyette, aki mindig ad zacskót, amit jól összegyűjtök és hazaviszek, ahol új életet kezdhet, mint a zacskótársadalom hasznos tagja. Például ebben gyűjtjük össze a macskapiszkot az alomtálcából. Már ezért megérte..