Tegnap, ahogy az M2 úton suhantam a távolba vesző célom felé és élveztem ahogy a szél betódul a lehúzott anyósülés felőli oldalon, lebegtetve az elvált tetőkárpitot és borzolva a fejem tetején lévő pihét, amit nagyzolóan szeretek dús hajkoronaként elképzelni, esemény történt. Valami szemberepült velem és azon melegében eltalálta a B oszlopot az épp lehúzott állapotban lévő ablakon keresztül. az illető ezer darabra robbant fel az ütközés energiájától és a repeszek engem is eltaláltak. Ahogy láttam, a lény egy része beesett a lábam közé - ahogy az ülésen ültem. Próbáltam tippelgetni, hogy vajon mi is lehetett, de a becsapódásból ítélve valami nagyobb rovarféle, mondjuk akár lódarázs is. Izgulni kezdtem, mert ha mégsem ment ezer működésképtelen darabra és mégiscsak lódarázs az illető, netalán olyan interfésze került kritikus helyre ami gonoszságokat is tud művelni, szóval elkezdett mindenféle vad gondolat az eszembe jutni. Sőt, már szinte éreztem, ahogy valaki egy vörösizzásig hevített kötőtűt döf érzékeny pontomra - legalábbis mint érzést így tudnám elképzelni ezt a végkifejletet. Ha már elrontottam valakinek a napját, legyen az enyém is elrontva. Persze, amikor kiszálltam a kocsiból, semmit sem találtam. Pedig kerestem, igaz nagy óvatossággal..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése