Ahogy kinézek az ablakon, bizton megállapítom, hogy tegnap délután kifejezetten jó ütemben mentünk el eprészni, ugyanis most jó eséllyel csak úszva közelíthettük volna meg a helyszínt. Megnyílt a Luppa-szigeti eperültetvény szedd magad szekciója és mivel az elmúlt év óta házi eperlekvár-függők lettünk, egyértelmű választásnak tűnt. A növényeken rengeteg gyümölcs volt, csak sajnos zöld, illetve még virágzó állapotban, de egy szedd magad kertben nem létezik az a helyzet, hogy az eper teljesen érett. Ugyanis, ami egy kicsit is arra hajaz, azt az élelmes emberek azonnal leszedik, így valóban érett gyümölcsöt csak elvétve látni, így hamar fel is adtuk azt, hogy csak teljes értékű, mindenhol piros termést tegyünk a ládába. A csúcsán fehér eper már jónak számított, de így is voltak olyan sorok, ahol semmit sem gyűjthettünk be. Furcsamód inkább középtájon volt értékelhető és szedhető mennyiség, mert a lusták az elején szedik, a rafkósok meg úgy gondolják, hogy az elejét leszedték a lusták, az aktívabbak biztos középen gyűjtenek, így a vége lesz a tuti. Mivel úgy tűnik, hogy szedd magad akcióra csak lusták és rafkósok járnak, így középtájon akadhat keresni valónk. Mint a gémek a sekélyesben, úgy kutattuk a bokrokat több mint két órán keresztül, egészen addig, míg be nem zártak és ki nem akolbólítottak a telepről. Teljesen gázlómadár fíling volt, a derekam elválni készült a testemtől. Nem is tudom, hogy bírják a flamingók egy életen keresztül ezt csinálni. Mindenesetre meglett a mennyiség, 10 kiló felett kedvezményt is kaptunk és alig bírtam kicipelni a ládát a kocsihoz. Már csak a lekvárfőzés van hátra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése