Azzal az elhatározással vetettem bele magam a habokba, hogy majd leúszom egyben tíz hosszt. Elsőre nem is tűnt olyan rémisztő távnak a medence hossza, pár karcsapás csak és itt van a túlsó part, ahonnan megfordulva már meg is van rögtön két hossz. Aztán a harmadik távnál erősen megcsappant az érdeklődés, a felénél bevillant a kép, hogy szégyenszemre bele fogok fulladni, ami annak fényében duplán kínos lenne, hogy még a lábam is leér. Nyögvenyelősen ment a dolog, na! Persze eszembe jutott, hogy hagynám a fenébe az egészet és legszívesebben egy rózsafa tutajon hevernék és tűrném, hogy szőke sellők tolják izmos halfarkaikkal előre a járművet, miközben fejem egy vánkoson nyugtatván etetnek édes szőlővel és szamócával. Ez lenne ám az élet! Abba is hagytam az úszást és inkább beültem a jakuzziba. Élni tudni kell..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése