Semmi sem lehet tökéletes, de törekedni kell rá. Maga a törekvés éltet, bár az elért eredmény sem rossz. bár jelen esetben még igencsak távol van. Nálam ezt jelenleg a tökéletes felszállás jelenti, sőt, ha úgy vesszük, maga a felszállás - a tökéletesség vágya nélkül. Amikor azt hiszem, hogy végre megvan a titok, olyan helyzettel szembesülök, ami megingatja a hitemet. A hétvégén Krvavec lankáin (igazából a lanka itt költői túlzás, mert inkább füves, de sziklákkal tarkított hegyoldalt jelentene.) gyakorolhattam az alázatot a heggyel szemben. Minden szerencsehozó rítust megtettem, de úgy tűnik, hogy a hegy így is majdnem legyőzött. Rengeteg rontott rajtot sikerült egészen rövid idő alatt elkövetnem, ebből a legemlékezetesebb az volt, amikor a saját képemen csúsztam le a hegyoldalon. A kabátom elszakadt, a rádióm csatja elgörbült, a képesebbik felem tiszta vér volt. Az eset mély nyomokat hagyott bennem - a szó rejtett és teljesen nyilvánvaló értelmében, ugyanis még a ma reggeli fogmosáskor is sikerült füvet találnom a számban. Azt hiszem alaposan a fűbe haraptam..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése