Jatt

De nem borravaló. Annál is inkább, mert nem is vagyok nagy ivó, így nagy borfogyasztó sem. Ráadásul a környezetemben élők pont olyanfajta borokat kedvelnek, amit én nem, így a közös borozás csak nagymennyiségű Salvus víz utólagos elfogyasztásával lenne ellensúlyozható és mivel az a bizonyos víz rendre nincs nálam, így nem akarván kellemetlenséget, nagyvonalúan lemondok a magam javára a szakértő borbírálatról. Szóval, nem bor, hanem inkább kézfogás. A történelmi rálátásom a dologra annyi, hogy az emberek így próbálták békés szándékukat demonstrálni, hogy mindketten megszorították egymás fegyvert kezel(het)ő kezét. Nyilván itt némi előnyt élvezhettek a balkezesek, hisz kézfogás közben is nagy biztonsággal szúrhattak vagy lőhettek - őket a lovagi etikett igyekezett kordában tartani, azaz, nem mészárolunk üdvözlés közben. Mára megmaradt a mozdulat csupán csak köszöntési célzattal. Ez az egész nem is merült volna fel bennem, ha már egy ideje nem lenne konstans ízületi gyulladásom a jobb kezem középső ujjában. Mert ugye kezet fogni kell, különösen, ha felajánlják a parolát - visszautasítani nagy szégyen lenne - azt meg nem mondhatom el mindenkinek, hogy langsam spazieren, mert ott a gyulladás és az fáj. Sokan még valamiféle virtusként jól meg is szorítják, ropogtatják a felajánlott csontokat, úgyhogy ez különösen hátrányossá teszi az ilyen típusú kórismét. Mindehhez persze jó képet is kell vágni, miközben valaki megőrzésre nyújtana át egy vörösen izzó széntömböt, hisz jó kedvvel pofán sem vághatom - részben nem tudhatja miről is van szó, részben rossz fényt vetne az ismerkedésre egy ilyen antré. Szóval marad a csendben szenvedés. Legfeljebb felírhatom a 'vele ne fogj kezet semmiképp' listámra..