Utolsó pár előre fuss! Valahogy ez jutott eszembe ma reggel munkába jövet. A maga idejében ez egy gyermekjáték volt, amivel a közösségi tudatunkat erősítettük egy poros kisváros általános iskolájának udvarán. Ma ez a dolog szinte elképzelhetetlen, hacsak ki nem hoznak egy új telefonos alkalmazást erre, mert a gyerekek nagy része vagy egymás telefonjával játszik, vagy a sajátjával húzódik egy meghitt sarokba, esetleg irigykedve nézi azokat akik ezt teszik valahol. Az egészből amúgy is csak az előre futás valósult meg, a közösségbe tartozás valahogy elsikkadt. Naponta látni, hogy mindenki rohan előre. Mindenki első akar lenni, ahogy a vonaton, a buszokon is, az első kocsikban nyomorog a nép, a hátsókban már szellősen el lehet lenni. Az utakon se engedik be az besorolni vágyót, ilyenkor mindenki a gázra lép, nehogy elém kerüljön! Besorolhat, de csak mögém! Ilyenkor egész sorok lódulnak meg, hogy nehogy eléjük térjen vissza az, aki egyszer valami miatt feladta a pozícióját és most visszakívánkozik. Mindenki a gázra lép, hogy aztán jó nagyot fékezhessen, hisz ettől a sor nem lett gyorsabb, csak a helyezés lett más. A lényeg, hogy mi legyünk az elsők. Utolsó pár előre fuss! Legalább ebben jók vagyunk..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése