Vezető

Világ életemben beosztott típus voltam. Az az én világom, örülök annak, ha megmondják mi a dolog, aztán hagynak nyugodtan, hogy tehessem azt.  Vezetőnek lenni nehéz dolog. Jó vezetőnek meg pláne. Ott a sok felelősség és idegeskedés, a tárgyalások és a tervezési, szervezési feladatok. A fizetés? Ááá, az a legkevesebb! Szóval nem irigylem őket. Mármint a jó vezetőt. Egy hete én is gyakorlom a vezetést, nap mint nap, munka után, húsz percben. Egy galvánkádban tartom a lábam, miközben áram folyik át rajta. Állítólag jót tesz, bár ezt az utóbbi időben nem érzem annyira, de a világot sem három nap alatt építették fell, nem is értem mit türelmetlenkedek én itt. Szóval a kezelés időnként pusztán csak kellemetlen, de a tegnapi napon fájt is. Állítólag sok mindentől függ, hogy az ember milyen feszültséget képes elviselni, eddig a 20V volt az ideális, most a 16V is kellemetlen érzést keltett. Mint a nagybetűsben, itt is a vezetésen múlik minden. Lehet, hogy tegnap jobb vezető voltam, mint szoktam, de fájt is. Azt hiszem mégiscsak maradok inkább beosztott..