Nem igazán tudom azt, hogy hogy álljak az anyakérdéshez. Elvben és a gyakorlatban fel lettem nevelve megfelelő anyagi körülmények között, de valahogy nem voltam boldog a családban. Azt mondják, hogy a fiúgyermek meghatározó élménye az anya, illetve az anyák is mindent megtesznek a fiaikért, de ezt valahogy én nem érzem át. Lehet, hogy bennem van a hiba - ezt nem tudom. De eddig még szinte bárkivel anyát cseréltem volna, akik szüleivel volt alkalmam megismerkedni. Én meg ott tartok, hogy alig tudok valamit mondani a sajátomnak, ha látogatóba megyek hozzá. Roppant kínos..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Nem minden az aminek látszik, sok látszat-boldog embert és látszat-jó anya-gyerek kapcsolatot lehet látni. Talán akiket irigyelsz pont a saját anyjukkal, gyerekkorukkal elégedetlenek és téged irigyelnek!
Azt hiszem az irigyel, aki nem ismer..
A szomszéd anyja mindig zöldebb ? :D
Ha úgy vesszük.. :-) Nem vagyok nagy igényű, de örültem volna, hogy ha lehetne a saját anyámmal normálisan beszélni bármiről úgy, hogy annak ne legyenek rám nézve kellemetlen következményei..
Megjegyzés küldése