A csap

Vannak dolgok - ezeket nevezzük apróságnak, amik csak akkor tűnnek fel, ha éppen valami miatt nem működnek, vagy látványosan elromlanak. Addig tulajdonképpen teljesen természetesnek vesszük, használjuk, anélkül hogy ódákat zengenénk róluk nap mint nap. Egész egyszerűen vannak és kész. Mint például a konyhai mosogató csapja, ami a tegnapi napig tette a dolgát és működött úgy, ahogy azt egy rendes csaptól el lehet várni. Ha megnyitottuk, folyt belőle a víz, ha elzártuk, a víz folyása  abbamaradt. Ez a csap dolga, mi ezért tartjuk. A tegnapi nap azonban más is történt. A víz bánatos sugárban kezdett csak folyni, ugyanakkor erős zúgás, majd özönvíz-szerű áradat tört elő a konyhaszekrényből, ami nem igazán tekinthető jó jelnek, amennyiben az ember nem tekint annak egy teljes konyha és konyhaszekrény kitakarítást és vízmentesítést. Eddig a lefolyóval tapasztaltam hasonlót, de azt áldozatos munka árán sikerült megjavítani, holott átlag három havonta széthullott, hasonló tüneteket produkálva. Amikor annak idején megvettük a lakást, ezt a tulajdonságot az eladók elfelejtették kidomborítani, de szerencsére hála a XXI. századnak és a flexibilis lefolyócsőnek, ez a probléma már a múlté. Ugyanakkor nem tudtam szemet lesütni az előtt, hogy most a csap gégecsöve esett darabokra, így a mosogatóba szánt víz a mosogató mögé ömlik. Ami ugye üzemeltetési szempontból nem túl szerencsés. A csapot lezártuk és kőkorszaki környezetbe süllyedtünk vissza a konyhai mosogató elvesztésével. Kénytelenek vagyunk a fürdőszobában edényeket tisztítani - ami ugye nem pont erre lett tervezve. Alig egy fél napja nincs hol mosogatni, de már mennyire hiányzik!