Annak idején, még mikor az ifjonti hév vezérelt és az akkori Csehszlovákia területén jártunk, önsanyargatásból vagy inkább a természet adta kíváncsiságom miatt végigkóstoltam a helyi műanyagipar által előállított, legfeljebb két koronába kerülő, a szivárvány minden színében kapható üdítőitalokat. Időnként azóta is feltámad bennem az a fajta érdeklődés és ennek engedve vettük meg a tegnapi nap a nemtudomki által gyártott fügekaktusz és körte ízesítésű ásványvizet. Köztudott, hogy az ásványvízbe valamit tenni kell, úgy nem hagyjuk ahogy van - ugyanis a sima vízben a halak szerelmeskednek - így teszünk bele buborékot vagy valami ízt, hogy halék vágyai kellőképpen takarásban maradhassanak. A körte és kaktuszfüge is gondolom így kerülhetett bele. Utóbbi az íz és színezékgyárban történt baleset eredménye lehet, mert körte még terem nálunk, de fügekaktuszból csehül állunk és nem hiszem, hogy pár palack víz kedvéért kamionak hada indult volna meg Afrikából. Valószínűleg találhattak valami új ízt és gondolkodtak mi legyen vele. Legyen fügekaktusz! - arra úgysem emlékszik senki, legfeljebb arra, hogy viszontagságos út vezet a fogyasztásáig. Nos, megkóstoltam. A víz íze semmihez sem hasonlítható - na jó, talán a körtéhez - de a kaktuszhoz semmiképp nem tudnám kötni. Hidegen hűsít - ez jó, de ezt a szódavíz magától is tudja. Egy előnye viszont biztosan van - nem szúr! - de ennél többet nemigen lehet elmondani róla..
2010. augusztus 22., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)