Tegnap ismét szembesültem svábságom negatív hatásával, amikor megpillantottam az egyik élelmiszerbolt polcán a kedvenc sajtomat. Már legalább 15-20 éve ácsingózom azután, hogy birtokoljak egy darabot belőle, de eddig még mindig elriasztott az ára. Furcsa, hogy lassan húsz éve vágyom rá, de már akkor is drágának tartottam. 1700 magyar forint egy tizenöt dekás sajtdarabért még mindig a túlzás kategóriájába tartozik nálam. De már mutatkozott némi megingás a vásárlás irányába, az utolsó pillanatban tettem vissza a polcra. Még tíz év, és lehet, hogy meg fogom venni? Lehet, hogy tényleg öregszem..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
jól döntöttél!!! ...beléd télleg kár lenne annyi pénzért :D
Igen, belém tényleg kár lenne..
Amúgy mi bajod van velem már megint?
csak leírtam a véleményem, de ott egy mosoly jel, nem kell sírni :) Nem kár beléd, vedd csak meg ha attól boldogabb leszel. De jobbra is költhetnéd azt a pénzt, például a feleségedre, egy csokor virágra. Melyiktől lennél boldogabb?
off: amúgy meg van már olyan blogom ami te is láthatsz: http://pokerkacsa.freeblog.hu/ :)
Megtisztelsz vele..
Megjegyzés küldése