Állati zsenik

Valamelyik nap érdekes filmet láttam az állati elmebajnokokról. A leginkább megnyerő élőlény, aki nálam mindenképpen vitte a pálmát egy hollóféle volt. Bár ezeknek a madaraknak nem túl jó a marketingjük - a mesékben többnyire negatív szerepet kapnak - talán épp a kimagasló szellemi képességeik miatt van ez. Egyszerűen irigyeljük tőlük az eszüket. Az ügy, ami miatt ezekről az állatokról írok, Ázsiában kezdődött. A madaraink nagyon szeretik a dióbelet és arra is rájöttek, hogy az a szenvedélyük meglehetősen macerás. A diót kemény páncél védi és nehéz megtörni. Először a földhöz vágásával próbálkoztak, több kevesebb sikerrel. Mivel a gyümölcs nem hasadt mindig fel, valami jobb megoldás után kellett nézniük. Legjobb ezek közül a forgalom volt. Az autók készségesen kilapítják a legkeményebb csonthéjast is, ámde az ilyenfajta kooperáció rejt némi veszélyt, ugyanis ők is a dió sorsára juthatnak. A zseniális megoldás most következik. A madarak kerestek olyan villanydrótokat, amik zebrák közelében húzódtak és arra szállva a csőrükben a dióval türelmesen vártak. A termést ledobták az útra, amit készségesen ki is lapított egy arra járó négykerekű, de madarunk még nem lendült akcióba. Megvárta, míg a lámpák váltanak és a gyalogosok zöld jelzést nem kapnak. Ilyenkor leszállt ő is és elfogyasztotta jól megérdemelt csemegéjét, háborítatlanul. Ilyenfajta kombinációs készséget nem nézne ki az ember egy madárból, pedig ők erre az élő bizonyíték. Csodálatos a természet! Ezek a madarak tényleg tudnak valamit. Némelyik például sokkal többet, mint bizonyos ismerőseim..