Dagadok

Tegnap csak a lelkiismeretem megnyugtatása végett ráálltam a szobamérlegre, hogy az érzés, mely szerint úgy érzem magam mintha híznék, csak egy éveszme. Nos, megdöbbentő volt, hogy nem az, az eddigi versenysúlyomhoz képest már négy kilóval lettem nehezebb. Mondjuk nem csoda, hiszen a tegnapi napot is végigzabáltam - mentségemre legyen mondva, nem tudtam ezt megállni. De azt hiszem valamit kell csinálnom magammal, ez így nem mehet tovább. Olvastam valahol, hogy a fiókjainkban rosszindulatú manók élnek, akik minden éjszaka felbontják és szűkebbre varrják össze a ruháinkat. Nem szabad hagyni, hogy hozzám is beköltözzön egy ilyen nyavalyás, mert sosem fogom tudni kidobni onnan..

Rossz előérzet

Elromlott a kis fejhallgatóerősítőm, amit több mint egy éve használok. Próbáltam elvinni szerelőhöz, de kevés olyan ember van aki el is vállalja ezt, csöves technikával kevesen foglalkoznak manapság. Végre találtam egy jóembert, még szombaton vittem el hozzá és már ott helyben meg akarta csinálni, de mondtam, hogy a kocsiban vár a gyerek ezért azt beszéltük meg, így halasztva lett. Aznap délután fel is hívott, hogy kész és vihetem, de mondtam, hogy ha nem gáz, akkor inkább hétfőn vinném el. Hétfőn felhívtam, hogy megtudjam mikor is van otthon, akkor azt mondta, hogy ne vigyem még el, mert nézegetné még, és majd felhív kedden vagy szerdán. Masszív rossz előérzetem alakul kifelé..

Talány

A minap érdekes talányra hívta fel a figyelmemet az élet. Ahogy a 2/a úton autóztam a célom felé, mely a közeli távolban (remek írói képzavar!) terült el, a reggeli forgalom miatt laza libasorban haladtunk a többi autóssal egyetemben. A benzinkúttól egy újabb géperejű jármű szeretett volna becsatlakozni a sorba és ebbéli szándékát furcsa módon még jelezte is. Ilyenkor, jó magyar szokás szerint a sor összébb húzódik, nehogy a szerencsétlen külsős beférjen - mindenki azt mondja, hogy jó, jöjjön, de ne elém! Úgyhogy belekapaszkodik az előtte haladó lökhárítójába védekezésképp. Erre az szokott történni,  hogy a szolgalelkű besorolni vágyó vagy megáll és pityeregni kezd végtelen ideig, vagy ha nem töketlen idegenszívű, hanem kemény magyar tökös gyerek, akkor a gázba tapos és a sor elején befurakodni igyekszik a legkisebb lukba is, ezáltal elkezdődik a játék a fékekkel és egy egész sor mozgási energiája alakul át hővé, azaz az egész sor, Gödtől Sződligetig mindenki, válogatás nélkül, de persze nem egyidőben, megáll. Ilyenkor a hátul jövők azonnal elkezdenek megfordulni tök szabálytalanul az autóúton, közlekedési káoszba fullasztván a helyi közlekedést és a szemből jövőket is megállítván ezzel. Szóval már fel voltam készülve a helyzetre, de nem ez történt. Az illető besorolni vágyó simán befért az előttem haladó elé, ezáltal fogós ravasz kérdések egész sorát ültette be a fejembe, közvetlen a hajas fejbőr alá. Hogy történhetett mindez? Miért nem az unásig ismert forgatókönyv valósult meg, miért valami új, valami ide nem illő, emberi? Persze az élet ahogy talányokat ad, úgy megoldást is kínál ezekre. Közelebb érve láttam meg a választ. Az előttem haladó autó külföldi volt.