A láb

Megőrjít ez a láb! Változó intenzitással fáj, hol teljesen elmúlik, hol annyira fáj, hogy alig bírok járni rajta. Amikor a múltkor az orvosnál voltam vele, alig éreztem, hogy van, sőt a röntgen sem mutatott ki semmit - így küldtek el mr-re, de az a vizsgálat is még két hét és az is csak egy vizsgálat lesz, nem pedig olyanfajta kezelés, ami eredményt is hozhat. Utóbbi reménye a holdban. El vagyok keseredve. Lassan már repülni lehetne én pedig itt állok futóműhibával. Az élet szörnyű!

Alma fája

Az alma nem esik messze a fájától. Állítólag. Bár a jelek ismeretében néha kétségek merülnek fel az állítás igazságtartalmával kapcsolatban. Azt mindig is tudtam, hogy a gyerekem műszaki érzéke konvergál a nullához - ami végül is nekem keserű csalódás, hiszen szinte az összes apa álma az, hogy majd fiait jól kitanítja azokban a dolgokban ami őt magát érdeklik és a fiúk majd túlszárnyalják az illető dologban a mesterüket és idős korunkban, a kandalló tüze előtt ülve vagy a hintaszékben pipázgatva arra lehet gondolni, hogy ez a fiú most jól megmutatja a világnak és ebben benne vagyunk egy kicsit mi is. Ilyesmitől dagadozik az apai kebel. Arról nem is szólva, hogy a szerszámok és könyvek, amik hosszú és fáradtságos gyűjtőmunka eredményeképp kerülhettek hozzánk, tudjuk, hogy biztos és értő kezekben maradnak. Nos ez a hit egy kissé megingott bennem szombaton. Ugyanis az autóban szereltem elektromos berendezést és nem akartam bemenni cipővel a házba, így a gyermeket kértem meg, hogy hozza le a szobámból azt a kis sárga multimétert. A gyerek készségesen elment, majd kisvártatva visszaérkezett egy 20 méteres mérőszalaggal. Egyetlen dolog ami stimmelt a kéréssel az, hogy ez is sárga volt. Na ilyenkor rendül meg bennem a hit, hogy öregkor valószínű, hogy lesz, hintaszék is akad, de a hit és a dagadó kebel - na ez az amiben kétségeim vannak. A szerszámokról nem is szólva..
 

Hülyék birodalma

Lehangoló a politika! Megkaptam már, hogy túl sokat foglalkozom az írásaimban a politikával, ezért igyekszem a szarvaimat visszahúzni ezekben a témákban, de a napi események kapcsán időnként nem tudom megállni azt, hogy le ne írjam, ami bánt. Akit ez zavar, azt arra kérem, nézzen be inkább másnap. Szóval. A napi politát figyelve nem tudom nem észrevenni, hogy a jelenlegi kormánypártok népszerűsége óriási, bár cselekedeteik ellentmondásosak és igazmondásuk megkérdőjelezhető, ráadásul a társadalom majd minden rétegébe belerúgtak már. Nem kicsit - nagyot. Rendre megcáfolják korábbi ígéreteiket, olyanokat is, amiket írásban adtak - most éppen a nyugdíjszámlák ügyében tett vállalásokat. Azok az emberek, akik annak idején a fenyegetés hatására adták oda a megtakarításaikat, mára veszítettek el mindent. Ennek ellenére a kormánypártok nyerik az időközi választásokat, a közmédiákból a határtalan lenézésük és arroganciájuk sugárzik - de az emberek szerint minden rendben van, a választások üzenete az, hogy minden jól van úgy, ahogy van. Bár tudom, hogy a politikusok mind hazudnak, de ne az legyen már a szempont, hogy ki hazudik nagyobbat! Egyre jobban a meggyőződésemmé válik, hogy hülyék között élek. Olyan hülyék között, akik a lánclevelet is továbbküldik azzal a mottóval, hogy hátha teljesül. Gondolom ennek a folyománya lehet az is, hogy persze, hogy hazudik, de ha legalább a felét megtartja, akkor az már siker. Épp ezért hazudnak, de a fele sem igaz. Tudom, hogy hülyének lenni kényelmes, de gondolkozni sem rossz. Egész új távlatokat nyithat..