Alma fája

Az alma nem esik messze a fájától. Állítólag. Bár a jelek ismeretében néha kétségek merülnek fel az állítás igazságtartalmával kapcsolatban. Azt mindig is tudtam, hogy a gyerekem műszaki érzéke konvergál a nullához - ami végül is nekem keserű csalódás, hiszen szinte az összes apa álma az, hogy majd fiait jól kitanítja azokban a dolgokban ami őt magát érdeklik és a fiúk majd túlszárnyalják az illető dologban a mesterüket és idős korunkban, a kandalló tüze előtt ülve vagy a hintaszékben pipázgatva arra lehet gondolni, hogy ez a fiú most jól megmutatja a világnak és ebben benne vagyunk egy kicsit mi is. Ilyesmitől dagadozik az apai kebel. Arról nem is szólva, hogy a szerszámok és könyvek, amik hosszú és fáradtságos gyűjtőmunka eredményeképp kerülhettek hozzánk, tudjuk, hogy biztos és értő kezekben maradnak. Nos ez a hit egy kissé megingott bennem szombaton. Ugyanis az autóban szereltem elektromos berendezést és nem akartam bemenni cipővel a házba, így a gyermeket kértem meg, hogy hozza le a szobámból azt a kis sárga multimétert. A gyerek készségesen elment, majd kisvártatva visszaérkezett egy 20 méteres mérőszalaggal. Egyetlen dolog ami stimmelt a kéréssel az, hogy ez is sárga volt. Na ilyenkor rendül meg bennem a hit, hogy öregkor valószínű, hogy lesz, hintaszék is akad, de a hit és a dagadó kebel - na ez az amiben kétségeim vannak. A szerszámokról nem is szólva..