Hétköznapibb örömök

Örömök minden nap érik az embert, nem csak kiemelkedő esetben. Persze utóbbiakban az örömök is nagyobbak, mint egy gyermek születése, egy házasság vagy akár egy születésnapi buli, egy régen várt ajándék. Mindegy, csak örüljünk neki. Az örömszerzés - megállapíthatjuk - hogy jó és hasznos dolog. Ha magunknak csináljuk, akkor is. (Rossz az, aki rosszra gondol.) Engem most kis dolgok foglalkoztatnak, rájöttem, hogy nem mindig kell a nagy dolgokra várni, lehet egész kis és hétköznapinak tűnő dolognak is örülni. Bánkódtam azon, hogy elromlott a kenyérsütő gépem, de ugyanakkor rájöttem, hogy tulajdonképpen nincs is igazán szükségem rá, hisz kézzel ugyanazt az eredményt el tudom érni, mint eddig géppel. Megtapasztaltam, hogy már majdnem ki tudok szállni az autóból úgy, hogy a lábam nem kell kézzel külön kiemelnem, hanem a magam erejéből is megy anélkül, hogy megvadulnék a fájdalomtól eközben. Lehet, hogy hamarosan újra lesz használható jobb lábam? Ez olyasmi, ami mindenképp megér egy kis ünneplést, bár másnak annyira természetes lehet..

Apró örömök

Érik apró örömök az embert. Azt hiszem az a hír, hogy reggel különösebb fájdalmak nélkül ki tudtam törölni a fenekem, sehol sem ütné át a média ingerküszöbét, sőt nálam is teljesen természetes lenne az év 365 napjában. Az ember észre sem veszi ezeket a dolgokat, amíg maguktól és teljesen természetesen mennek. Arról sem emlékezünk meg vezércikkben,  hogy döngenek a legyek, vagy felkelt a nap. A nap ugyanis fel szokott kelni, a legyek zümmögnek, az emberek meg kitörlik maguknak és közben ábrándosan gondolnak valami másra. Amíg! Amíg egyszer el nem követik azt a hibát - amit én, a hétvégén - hogy fel nem emelnek valamit, pusztán virtusból vagy szükségből úgy, ahogy annak idején tanították, hogy inkább ne! - de akkor bele sem gondol az ember. A hétvégén csatornát kellett tisztítanom és csak úgy két ujjal leemeltem a nehéz, öntöttvas fedelet a csatornaszemről. Ezzel nem is volt baj, hanem amikor a munka elvégeztével vissza akartam tenni! Mintha valami megszakadt volna bennem, nagyon rossz érzés volt. Kardokat forgattak a derekamban és majdnem elájultam a fájdalomtól. Nagy szerencse lett volna fejjel előre belezuhanni a félig nyitott aknába, de szerencsére ez kimaradt. Alig bírtam visszavánszorogni, közben kínos perceket éltem át. Ez volt még szombaton, de azóta az alkalmazott terápiának köszönhetően javul a dolog. A lókenőcs és a természet csodákra képes és újra tudok apróságoknak örülni. Hurrá!