Dilemma

Az év vége méltán elhallgatott szenzációja volt szerintem az, hogy tudósok meghatározták a testünk genetikai élettartamát, ami ezek szerint 38.5 év. Ez megegyezik nagyjából a kőkori ember átlagos életkorával. Be kell vallanom, napokig a hír hatása alatt voltam. Nem is csak azért, mert ötvenegy éves korommal már jó pár évvel túlhordtam a saját sejtállományom, hanem azért is, mert eszembe jutott az, hogy ez a tudományos tény lehet a vallásunk elleni legfőbb érv is egyben. A középkorban sokkal kisebb dologért megégették az embert, de ze nem jelent semmit, hiszen ehhez elég volt az is, hogy valakinek nem tetszett a képe, vagy csak furcsán állt valamije ezért mondták rá azt, hogy boszorkány, ami egyet jelentett a grillpartival. Visszatérve a jelenkorba. Belegondolva a dologba, ha feltételezzük, hogy Isten mindenható, és tervei, cselekedetei határozzák meg a mindennapjainkat - egyesek még azt is feltételezik, hogy minden egyes lépésüket Isten keze irányítja, akkor ez a 38 év elég furcsán hangzik. Ugyanis ezt az élettartamot is Istennek kellett teremtenie - ahogy magát az embert is, saját hasonlatosságára, stb. - akkor viszont hogyan vesszük a bátorságot arra, hogy egész egyszerűen túléljük ezt a kort és nem fordulunk fel a harmincnyolcadik szülinapunkon, az ő akarata szerint? Dacolunk Isten elképzelésével, ahelyett, hogy feldobnánk a pacskert. Vagy Isten nem abban a formában létezik, ahogy ezt eddig gondolták? Egyáltalán létezik ezután Isten?