Három

Kezemet folyamatosan a világ ütőerén tartva úgy ítélem meg, hogy a világ megint kész nagyszerű szentenciáim befogadására, így itt a mai, azaz az idei első megállapításom, amit a közlekedés ihletett. Az, hogy leesett tíz centi hó, sokakat megoldhatatlan dilemma elé állított. Na nem a nagy ellátórendszereket vagy szolgáltatókat értem ezalatt, hiszen ők továbbra sem tudják elfogadni azt, hogy télen eshet hó is, hanem az úton közlekedőket, akiket néha azzal a fennkölt szóval szoktak illetni, hogy autóstársak. Ami azért sem teljesen igaz, mert társat maga választ az ember, rokonokat viszont a sors jelöli ki, így a megfogalmazás szerencsésebb lenne autóstestvérként vagy autós nagybácsi nagy- nagynénjének a húga vagy a húga sógorának a harmad unokatestvére. Szóval valami ilyesmi. De hogy szavamat egyéb szavakba ne öltsem és kerüljem a fölösleges szószaporítást, a mai mondanivalóm velejébe csapok. Szóval a megállapításom szerint három főbb típusa van a közlekedőknek, abban az esetben, ha a közlekedési viszonyok nem épp optimálisak. Az elsők azok, akik nem vesznek tudomást a megváltozott viszonyokról és továbbra is úgy közlekednének, mintha mi sem történt volna. A következő típus az, akik túlaggodalmaskodják a dolgot, azaz ott is gyök kettővel mennek, ahol amúgy óvatosan, körültekintéssel, de lehetne haladni. A harmadik típus az, aki észleli hogy van nehezítés, de megoldja. Ahol kell lassabban megy, óvatosabban fékes, nagyobb követési távolságot tart. A legveszélyesebb csoport mindhárom közül természetesen az, aki túlaggódja a dolgot. Ugyanis, ha valaki annyira fél, az minek ül kocsiba ilyenkor? Tömegközlekedéssel is pont úgy el lehet késni és még parkolóhelyet sem kell keresni. Ez a csoport az, aki halálra tudja idegesíteni a másik két csoportot és határátlépésre sarkallni a normális klubban vezetőket. A második legveszélyesebb persze a versenyzők csoportja, elsősorban magukra, de könnyen átüthetik a fizika határait és akkor sajnos másokra is. Aki fel tudja fogni, hogy tél van és csúszik, ezt belekombinálja a vezetésébe az persze többnyire biztonságban van, hisz ez is csak egy olyan helyzet, amit meg lehet és meg is kell oldani. Mindig tudtam, hogy a csoport tagjaként mi vagyunk az áldozatok.