Hús

Hús, azaz egy másik halott állat teste. Ízlésesen becsomagolva, tálcára téve, a tálca alatt nedvszívó anyag, hogy a nedvek ne tegyék gusztustalanná az egészet. Manapság így kapható a legtöbb élelmiszerbolt hűtőpultjában. Egy egy kiadósabb ételmérgezés után mindig megfogadom azt, hogy kerülni fogom a tálcás húskészítmények vásárlását és csak olyan helyen veszem meg a tetemet, ahol van tőkehús és előttem teszik bele egy zacskóba az egészet, így akár meg is szagolhatom, hogy nincs-e átható dögszaga már akkor, amikor kivinném az üzletből. A tálcás húskészítmények egyetlen és szinte behozhatatlan hátránya az, hogy az ember nem győződhet meg arról, hogy a termék friss. Persze itt minden friss, mert ez egy ilyen üzlet, hiszen egy ideális világban a vevő megveszi a hűtőből kivett húst, illetve, ha nem veszi meg, akkor visszaviszi a hűtőbe és nem teszi ki a zoknik közé a ruhaosztályon. Persze az eladók is, ha meglátják a zoknik között a ki tudja mennyi idő óta ott pálló nagy darab fehérjét, amiben esetleg a mikroorganizmusok épp az ín tövében menetelnek általános választást követelve, szóval ezt a húst egy ideális helyen ki szokták dobni, nem pedig visszateszik a húspultba azzal, úgyis nagy a veszteség, kicsi a káló, szóval ha valaki megveszi és nem mászik, akkor legfeljebb odaadja a kutyának és nem hozza vissza. Úgysem hozza vissza tízből tíz és akkor az már kész nyereség. Szóval az ember sosem tudhatja, hogy mit vesz, ha kőolajból szőtt polimerháló szigeteli el a terméktől. Főleg, ha ezt nem is főzi meg rögtön, hanem nagy bölcsen elteszi a fagyasztóba, majd alkalomadtán paradicsomos húsgombócot készít, sokáig abálván a húst a lében, hogy az a bacilus, ami ezt kibírja, az megérdemli azt hogy éljen. De mivel a nagy felfedezők korában élünk, a mikrobiológiának is vannak kataklizmái is és túlélői is, így ha az ember nem olyan helyen vásárol, ahol előtte darálják le a húst és teszik bele egy zacskóba, akkor másnap, harmadnap, negyednap tapasztalhat egy olyan típusú émelygést, és rosszullétet amit most én is.