Ciki

Minden ember életében előfordul az, hogy lát valami öregembert, hogy nem odavaló ruházatban, cipőben mászkál közterületen. Például hálóköntösben, papucsban, effélében. Nyilván ilyenkor mindenkinek az eszébe juthat az, hogy szegénynek biztos elmentek otthonról, vagy a korral jár, illetve, hogy vele ilyen biztosan nem fog előfordulni, mert különb ő annál. Ez most nekem jutott az eszembe hirtelen, amikor egy délelőtti tárgyaláson tudatosult bennem, hogy eljöttem dolgozni az otthoni melós pulcsimban. Pedig határozottan emlékszem arra, hogy át akartam venni a gálaruhám, de úgy látszik az egész csak akarat szintjén létezett, a megvalósulásig már nem juthatott el. Ez a ciki, nem a macskanadrág..

Csalódás

A napokban csalódtam a kölökben. Történt is az adott nap reggel, hogy bánatosan, párás szemmel néztem az előző napról megmaradt tizenhat palacsinta kihűlt tetemére a tányéron, hogy jó eséllyel mikor hazaérek, nem lesz belőle már egy darab sem. Már az is valamiféle csoda volt, hogy megmaradt ennyi reggelre. Ezek után azt várni, hogy délutánra is jusson olyan, mint expedíciót indítani Mauritius szigetére, hátha felbukkan valahonnan egy élő dodó. Szóval matematikai esély van a sikerre, de nem túl valószínű. Erre délutánra ott vergődött három túlélő palacsintasütő-szökévény a tányéron! Szóval csalódnom kellett, de jó volt!
 

Korlátlan ideig (avagy a nap kérdése)

A nej vett egy csizmát, majd nem tetszett neki és visszavitte. Ez teljesen hétköznapi dolog eddig, azt is mondhatnám, hogy egy nő üzemszerű működésébe bőven belefér. A bolt viszont, nevezzük most I&N-nek a békesség kedvéért, (hogy anonimizáljuk!) azt a gyakorlatot folytatja, hogy nem ad vissza pénzt, hanem egy korlátlan ideig érvényes, levásárolható utalványt ad, amit majd be lehet váltani. KORLÁTLAN IDEIG!!!  Nem is tudom, hogy gondolták? Évmilliók múlva a nap vörös óriássá fog válni és a Föld belezuhan és elég, vagy nemes egyszerűséggel bekapja és elfogyasztja reggelire, így az általunk ismert földi élet megszűnik létezni! Hogy vásároljuk le ezután a csizma árát? Na, hogyan?

Nem értem

Nem igazán értem, hogy miért kell valamihez csak azért hozzányúlni, hogy - nem tudom másképp mondani - csak azért, hogy hozzá legyen nyúlva? Mert semmi nem lesz jobb és egyszerűbb, sőt jóval körülményesebb lett, de úgy látszik ez nem igazán érdekel senkit. Eddig ugyanis az ember választhatott, hogy vagy a cége csinálja meg az adóbevallását vagy ő maga. Persze, ha a cége hajlandó volt erre és az enyém például igen. Erre most megtiltották a cégeknek, hogy a dolgozóiknak adóbevalljanak, helyette majd a NAV megcsinálja, sokkal körülményesebben. Most majd küzdhetek az ügyfélkapuval, a nyomtatványkitöltővel és külön majd az egy százalékokkal is. Nem lennék meglepve, ha nem az egy százalékok miatt lenne ez a nem túl elegáns húzás bevezetve. Betiltani ugye nem lehet, de ha a NAV végzi helyettünk a dolgot, hajlamosak vagyunk megfelejtkezni róla, vagy nem vállaljuk fel a küzdelmet, ami egy ilyen oldalon ezzel jár..

Kölök

A kölök hétvégi szalagavatójával kapcsolatban jutottak eszembe ezek a gondolatok. Furcsa, hogy mennyire magának való lett a kamaszodásával! Régen, bárhova letettük, azonnal beleolvadt a társaságba. Rengeteg barátja volt, mindenkivel jó kapcsolatot ápolt, de mióta kamaszodik, teljesen ellentétes viselkedésű lett! Már nem keresi az emberek társaságát, inkább otthon ülne a gép előtt. A közösségi rendezvények, mint például a szalagavató is, inkább bosszantották, mintsem örömmel töltötték el. Ha belegondolok, én sem voltam annak idején túlságosan társasági ember. Ezt jobbára az érdeklődési körömmel tudtam magyarázni, mert nem érdekeltek a nagy közösségteremtő dolgok, mint például a foci, ami összehozta az azonos korú srácokat a környéken. Ez nyilvánvalóan hátrány volt, azon túl, hogy nem mozogtam, rendre kimaradtam azokból az eseményekből is, amik egy focimeccset követően spontán szerveződtek. Nem olvastam a Népsportot sem, így beszélgetni sem tudtam sport vagy focieredményekről sem, illetve nem voltak kedvenc sportolóim sem. Kedvenc könyveim voltak, de azokkal megmaradtam egyedül. De mindig akartam tartozni valami társaságba, csak a társaság nem igazán kért belőlem. Annak idején az érettségi után, amikor az emberben tudatosult az, hogy a gimnáziumi éveinek vége, szabályosan beteg voltam, mert annyira hiányzott a közösség. Próbáltam ezt a közösséget vagy akár csak a halvány emlékét feltámasztani többször is, de egyre inkább tudatosul bennem, hogy ezek a dolgok - mint például az évenkénti osztálytalálkozó - csak az én kétségbeesett kísérleteim arra, hogy valami emlékbe kapaszkodhassak. Szóval ennek fényében ideje átértékelni a gyerek viselkedését, hogy baj-e az, hogy nem ragaszkodik egy olyan társasághoz, ami belőle sem kér?

Szalagavató

Szalagavatón voltunk tegnap. Az embert ilyenkor nosztalgia fogja el, a saját hasonló ünnepségére gondol, illetve az is az eszébe jut, hogy az ilyesmi az embernek alapvetően kétszer adatik meg, egyszer a sajátjáéra mehet el, egyszer pedig a gyerekére. Az unoka már erősen kérdéses, azt meg is kell élni. Szóval az avatás, bár hosszú volt - legalább öt órán keresztül tartott. Aranyosak voltak a kölkök, mindent összevetve jópofák a műsorok, szóval nem volt elvesztegetett idő, bár a helyszín hagyott némi kívánni valót maga után, de az összes hasonló hely - azaz az olyan helyek, amik már az én gyerekkoromban is pont ugyanilyenek voltak és azóta sem lettek felújítva - esetén fennáll. Persze az ember még sajgó fenékkel és meghitt közelségben a szomszédaival is végigülte az egészet és miután elmúlt, jutott eszébe az, hogy immár ennek is vége van és milyen vén marha lett annak ellenére, hogy még hasonlóan fiatalnak érzi magát ott legbelül..

Eredeti Pick téliszalámi

Avagy egy remek példa arra, hogy miért jó mindig az eredetit venni, egy jó nevű, igazi magyar cég áruját megtekintve.

Hát, ezért..

Utólagos hozzáfűzni való a később érkezett kommentek fényében: A problémám ezzel a gyakorlattal, hogy noha a súly feltehetőleg helyes, az ember azért vesz szalámit, mert meg akarja enni éppen ezért szeretne megfelelő mennyiségért fizetni, ha már helyet foglal odahaza a hűtőben. A magam részéről nem szeretnék egy baromi nagy dobozt venni, amiben csak a negyede van annak, amit a doboz mérete kívülről sejtet, szóval nem vagyok boldog akkor, ha optikai tuninggal vernek át. Megfigyelhető itt is a csomagoláson az, hogy az alsó fele átlátszatlan és a tetején, ahol a TÉLISZALÁMI eredeti szöveg látszik, az nem csak egy reklámtábla, annak az a funkciója, hogy letakarja felső szalámihiányt. Ezek után be lehet menni egy Aldiba vagy Lidl-be, és meg lehet nézni egy hasonló szalámit, ott a teljes alsó csomagolás átlátszó, meg lehet nézni, hogy mennyit is kapsz a pénzedért. Persze vegyünk magyar terméket, mert támogatni kell az ipart, na de így?