A napokban csalódtam a kölökben. Történt is az adott nap reggel, hogy bánatosan, párás szemmel néztem az előző napról megmaradt tizenhat palacsinta kihűlt tetemére a tányéron, hogy jó eséllyel mikor hazaérek, nem lesz belőle már egy darab sem. Már az is valamiféle csoda volt, hogy megmaradt ennyi reggelre. Ezek után azt várni, hogy délutánra is jusson olyan, mint expedíciót indítani Mauritius szigetére, hátha felbukkan valahonnan egy élő dodó. Szóval matematikai esély van a sikerre, de nem túl valószínű. Erre délutánra ott vergődött három túlélő palacsintasütő-szökévény a tányéron! Szóval csalódnom kellett, de jó volt!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése